A Simeon családról szóló nagyszabású regényfolyam harmadik
kötetében a legkisebb leány, Katalin s a középső fiú, Tamás történetével
ismerkedünk meg, a kötet első részében Katalin szerelmeinek csírázó-bontakozó
rajzát, a másodikban pedig Tamás emberré cseperedését kísérjük végig. Katalin
három férfival játszik, kacérkodik egyszerre, míg végül megszökik egy negyedikkel, egy adóügyi jegyzővel, s a csinos, faluszépe lánynak a sorsa a vidéki élet kietlenségében való elmerülés lesz. Tamás, a fogékony-érzékeny lelkű,
tehetséges, fiatal diák pedig a Horthy-nevelés béklyóiban vergődik, jobbra,
nemesebb eszmékre s érzelmekre vágyódó fiatal lelke reménytelenül tipródik a társadalmi hazugságok szövevényében. A Simeonok tervei, elképzelései mind
homokra épülnek: sorsukkal az író azt példázza, hogy a Horthy-világban minden
nemesebb szándék, vágy és akarat füstbe megy. Tatay Sándor nagyszabású
regényciklusának emberteremtő ereje, borongó lírája, mértéktartó egyszerűsége,
tömör és egyszersmind hajlékony stílusa biztosít maradandóságot.
