A szerelemben mindig a nő választ — tartja a közhit. De mi történik akkor, ha egy olyan leányról van szó, akinél — mint a népdalban — minden fa tetején, minden fa levelén szerelem virágzik? Aki — mint e pikareszk regény Esztere — egyszerre bolondítja magába az apatini disznókupecet és a finom költőt, a királypárti falusi tanítót és a nyugalmazott hóhért, a tyúkidomító esperes-plébánost és a papucs alatt nyögő vendéglőst, a puritán etnográfust és a vérbő ifjú fakereskedőt?
Ragyogó fiatalságával, boszorkányos vonzásával mindenestre felkavarja, átformálja a harmincas évek dunánúli falujának életét. Frigyeket old és köt, kigyógyítja idegbajából a vendéglősnét, ömbizalmat önt az elárvult hóhérba, megkeveri a paplány és a segédlelkész szerelmét.
A csiklandós mesét vidám gúny szövi át, de a nagy szerelmi lángok mögött egy pusztulásra érett világ haláltáncának kontúrjai bontakoznak ki.
