Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy őseredeti lény. Akárcsak Victoria. Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta szelídíteni a nőt… „Victoria”. Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet. „Ez hozzátartozik a természetedhez – morogta a férfi. – A vágy arra, hogy valaki megszerezzen.” Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetne…
