— Kotty, kotty, kotty, kotty, kotty, kotty, csirkéim, hol vagytok? — nézettkörül ijedten az udvaron.— Itt, itt, itt, itt, itt — csipogott ijedten a két kis szófogadatlan. Tyúkanyóijedten futott a vályúhoz.— Hát ti hogy kerültetek a vízbe, haszontalanok? — kérdezte szaporán,s már bontogatta a kosarából a kaszanyűgvirág hosszú szárát, hogy hátrakössevele a kiscsirkék sarkát, mikor hirtelen megszólaltak:— Fürdöttünk, anyuka — füllentette Búbos.— Melegünk volt, anyuka — tódította Kendermagos.— No, jól van — szedte őket a szárnya alá Tyúkanyó. — Már azt hittem,összevesztetek. De azért nem értem ám, mit kerestetek a vízben! Jóravalócsirke a porban fürdik, nem a vízben. Libának való az ilyen ostobamulatság.
