Engem Kócosnak hívnak, és fogadni merek, hogy ön is gúnyosan mosolyog a rendíthetetlen hősökön, akik hirtelen nyert erejükkel makacskodnak a világ megmentéséért! Sőt bizonyos vagyok abban, hogy önnek is elege van már a magasztos esti mesékből, amikben tündék és törpök dalolászva harcolnak a gonosz ellen. Egyáltalán miért kezdődnek úgy a mesék, hogy egyszer volt, hol nem volt? Most volt vagy nem volt?
Na, ezért találkoztunk össze.
Én nem vagyok sem nemes lelkű harcos, sem erőtől duzzadó hős. Én csak nyugalomra vágyom, lehetőleg minél távolabb mindenkitől. És teszek is érte, hogy elérjem. De ön szerint ezt hagyják? Amikor az ember végre jó úton járna, akkor alaposan keresztbe tesznek neki. Hogy kik? A gonosz küldöttei? Ugyan már! Van itt minden, csak gonosz nincs: bálna, kecske, tolvaj, amit akar. Ezért kell szépen, csendben intézni a dolgokat. Nem kell hősködni, nem kell okoskodni. Az akadályt pedig nem leküzdeni kell, hanem kikerülni. Hősködjenek mások!
De térjünk a lényegre. Sikerül nyugalomra találnom? Döntse el ön a saját belátása szerint! Egyet azonban ígérhetek: nem kezdem a történetet „egyszer volt, hol nem volt”-tal.
Nézze csak meg!
