A Nővérsérülések helymeghatározás és helykeresés. Noha jól ismerjük a helyet, az országot, a megismerés mikéntje újabb és újabb megvilágításba helyezi azt: látjuk kívülről, belülről, alulról, felülről, közelről, távolról, nagyon távolról, még távolabbról, és olyan közelről, hogy nem látszik, vagy elfordulva, mellé nézve, csukott szemmel, kábán, szerelmesen.
A Nővérsérülések a csodák könyve, amelyből kiderül, hogy a legegyszerűbb esemény is csoda, ettől pedig nem megijedni kell, pusztán észrevenni. A kötet azonban a tények könyve is, földhözragadt a leghétköznapibb értelemben. Viszont ebből fakadóan a kutatás könyve mégis. Mert a kíváncsiság benne a legfontosabb: mozgatórugó és szervezőerő. Ettől az újraírás könyve lesz, hiszen a kíváncsiság sosem kielégíthető, minden átíródik a következő pillanatban, ezt pedig nem egyszerűen észreveszi ez a könyv, de tudatosan felhasználja. Ennek némileg ellentmondva az anakronizmus könyve, az időt alárendeli a kíváncsiságnak és az újra-, át— és felülírásnak. Az emlékezés könyve mégis, mert bár támogatja a felejtést mint az emberiség egyik legszebb tulajdonságát, elismeri az emlékezés fontosságát.
