„A színpad elsötétedik, csecsemősírást hallanI és szívhangokat. Később a sírást gügyögés váltja, majd szuszogás, ásítozás. A szívhangokat méhek, rovarok zümmögése, dongása nyomja el. A színpad mögött átöltözünk. Mindkettőnkön fekete nadrág és hosszú ujjú fekete pulóver, olyan anyagból, ami sötétben nem csillan meg. Változik a színpadkép. Mi változtatjuk meg, ez a foglalkozásunk. Ez szakma! Nem tanítják sehol, ezt érezni kell!”