Szűcs Boldizsár, a hajdan sikeres író, csalódik az emberekben, és a társadalmi igazságtalanságok elől menekülve önkéntes száműzetésbe vonul. Elzárkózva a világtól, szegénységben, de vállalt magányában mégis emelt fővel, saját értékrendje szerint él, s nincs is szüksége másra. Egészen addig, amíg egy árva kislány sorsa hull a kezébe. A másról való gondoskodás felelőssége hajtja vissza az emberek közé, és ekkor kezdődik igazi kálváriája, melynek célja, értelme már túlmutat saját létén, így ki sem léphet belőle többé.
Az önéletrajzi ihletettségű regényben Szabó Dezső a 1930-as évek Magyarországának metszetét tárja elénk ebben a sok életbölcsességgel, iróniával, és nagyon sok emberséggel megírt könyvében.